Ha valaki azt hitte volna, hogy ennél már nem lehet rosszabb – hát, dehogynem. Megérkezett a 2025 első negyedéves magyar GDP-adat, és mint egy rossz vicc poénja, már megint negatív: -0,2%. Azaz tolatunk. Ismét. De legalább következetesen.
Miközben az eurózóna szolid +0,4%-kal bicegett előre (mert ott legalább megpróbálnak), mi magyarok továbbra is ragaszkodunk a gazdasági zsugorodás nevű nemzeti sportághoz. Az elmúlt 11 negyedévből 7-ben sikerült csökkenni. Ez már nem hiba, ez koncepció.
Szakértők szerint növekedni kellett volna – hahó, valaki nem szólt nekik?
A Portfolio elemzői 0,3%-os növekedést vártak, ami aranyos, csak hát semmi köze a valósághoz. Vagy ők másik országot néztek. Ez kb. olyan, mintha egy Trabantból próbálnál Forma–1-es tempót kihozni – aztán meglepődsz, hogy füstöl, de nem gyorsul.
Európa előz, mi index nélkül hátramenetbe kapcsolunk
Franciaország? Nőtt. Németország? Nőtt. Spanyolország, Olaszország? Nőttek. Magyarország? Visszaesett. Egyedül. De ez már nem is ciki, hanem egyenesen Guinness-rekord-gyanús. Az egyetlen EU-tagállam vagyunk, ahol csökkenést mértek. Mert mi különlegesek vagyunk. És szeretünk ellent mondani a statisztikai trendeknek.
A forint is megunta
Az árfolyam sem maradt közömbös: az euróval szemben 404,70 körül billegve jelezte, hogy neki is elege van. A piac úgy reagált, mint egy ember, aki már tizenegyedszerre hallja, hogy „most már tényleg jobban teljesítünk”. Röviden: vállat vont.
A nagy kérdés: innen hova tovább?
Őszintén? Hát, lefelé már nem sok van. Vagyis de, mindig van. Különösen, ha közben mindenki mást figyelmen kívül hagyunk, és a saját hangunkat hallgatjuk a gazdaságpolitikában. De legalább megspóroljuk a növekedési statisztikák elemzését – ha nincs növekedés, nincs mit elemezni. Spórolni mindig tudtunk.
